Becsengettek, itt az iskolakezdés és ennek sok-sok gyermek örül, hiszen izgatottan várta az iskolát, mert:
- újra találkozhat az osztálytársaival
- sokat tanulhat, fejlődhet
- klassz kalandokban lehet része
Viszont azt tapasztalom, hogy míg a mi időnkben még vártuk a sulit, az iskolakezdést, mostanában sok, talán egyre több gyerek fél tőle. Ennek többféle oka lehet, melyek mellett azt gondolom, hogy nem lehet csak úgy elmenni, pl.:
- csúfolják az osztálytársai, vagy a nagyobb iskolások
- túlzottan meg akar felelni a szülőknek
- úgy érzi, hogy nem elég jó
- tart, fél a tanároktól
- nem bírja azt a tempót, amit az iskola diktál
- nem tud, vagy nagyon neheze barátkozik
Manapság biztosan egyre több az elvárás a gyerekek felé, mely valakire pozitívan hat, míg másokat blokkol. Mivel a társadalom egyre nagyobb, egyre gyorsabb tempót diktál, a szülők a lehető legjobb szándékkal igyekeznek gyermekeiket felkészíteni az életre, ez, azonban nem mindig úgy sikerül, ahogy azt ők szeretnék.
Van, hogy a gyerek máshogy éli meg ezt a gyorsabb tempót. Van, hogy visszahúzódik, szorongani kezd, elveszíti az önbizalmát és már nem tartja annyira értékesnek magát.
Megesik, hogy mindez a tanulás rovására megy, ám sokszor egyáltalán nem látszik meg az eredményeken az, ami a gyerek lelkében lejátszódik. A szülők, pedagógusok feladata az, hogy észrevegyék, ha a gyermek bezárkózott. Ha túlzottan ideges, izgul, fél, ha mindig feltűnően csak a maximális eredménnyel elégszik meg, vagy nehezen barátkozik, akkor érdemes komolyabban figyelni a gyerek jelzéseire.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a gyerekek ebben az időszakban nem csupán a tananyagot tanulják meg. Ilyenkor sajátítják el a földi életben való létet is, szabályokat, az önállósodást, a kapcsolatteremtést, önmaguk érvényesítést, stb, melyek mind-mind okozhatnak a gyermekben konfliktust. Konfliktust a világgal, önmagukkal, barátokkal, kortársakkal, a szüleivel vagy tanáraival. Ez a konfliktus lehet harsány és szembetűnő, vagy csendes, halk, melyet nehezebb észrevenni.
Megijedni azonban nem kell. Minden problémára van megoldás, de a szülőknek merni kell ezekkel szembenézni, és felismerni, ha baj van és szükség esetén segítséget kérni. Bármi is legyen a gyermek lelkében, az nem szabad, hogy a szülőnek kínos legyen, hisz ő természetesen bárhogy is cselekedett, a legeslegjobbak akarta a gyereknek. Gyerekek esetében a problémák ha nem is mindig erőteljesen, de megmutatkoznak: látszik a viselkedésükben, ahogy megnyilvánulnak az iskolában, vagy otthon..
.
Ők így tudnak jelezni, hiszen másképp élik meg a problémáikat, mint a felnőttek, ezért ha jót akar a szülő nekik, megpróbálja jobban megérteni a gyermekét, és kicsit az ő fejével gondolkodni. Ha így tesz, már könnyebb lesz a helyzet felismerése, ami már nagyban segíti a megoldást is.
Ha szülőként úgy érzed, szükséged van segítségre abban, hogy gyermeked jól, és minén boldogabban érezze magát, a gyerek kineziológia módszere ideális megoldás lehet.
Mind a tanulás hatékonyságában, mind az önbizalomhiányban, megfelelési kényszerben, túlzott maximalizmusban és önértékelési problémák esetén hatékony segítség lehet a gyerek kineziológia.
Bővebben a gyerek kineziológia lényegéről a weboldalamon olvashatsz.
Záprel Helga
természetgyógyász, kineziológus, akupresszőr
www.zaprelhelga.hu