Advent-Remény
„A remény a legerősebb gyökér. És az, hogy valamit még tenned kell magaddal, másokkal! Ha hív egy belső hang: Állj föl! Szükségem van rád! Sok embert megmentett a szeretet. És az, ha fölismerte élete értelmét. Az ilyen a viharban állva marad. Vagy elesik ugyan, de föláll! Biztos, hogy föláll, mert tartják fölülről a gyökerei! Egész biztosan tapasztaltad ezt már.”
/Müller Péter/
Advent második vasárnapján a remény gyertyáját gyújtjuk meg. Sokan nem tulajdonítanak elég jelentőséget a reménynek, mégis gyakran szóba kerül, sok helyütt megjelenik. Megfogni nehéz, szervesen kapcsolódik az előző hét, hit témájához, de mégsem egy azzal.
Reménykedni, hogy valami eljöjjön, valami közelebb kerüljön, vagy akár be is lépjen az életünkben némileg másabb hozzáállás annál, hogy hiszünk benne. Remélni, vágyni, akarni az egy igazán mély elvárás az élet megváltozásában, pozitív kimenetelében. Őszinte reménnyel hinni a világ jóságában, önmagunk teljesebbé válásában, hogy egy békésebb, harmonikusabb jövő elé nézzünk mindig építő.
Azt javaslom, hogy reméld és tudd, hogy az életed abba az irányba tart, amerre te kormányzod. Ha úgy érzed, nehéz, reméld, hogy könnyebb lesz. Ha most nem sikerült valami, reméld, hogy holnap fog. Ha túl lassan haladnak a dolgaid, reméld, hogy begyorsulnak. Azáltal, hogy valamit remélsz, egy sokkal jobb jövőt vársz el, és egy sokkal szebb jövő lehetőségét teremted meg.