Eljött advent utolsó hétvégéje és az utolsó gyertyagyújtás s talán a megnyugvás ideje is. Egyes források a mai napot az Öröm szimbolikájával párosítják, ám én mégis a Szeretetet helyeztem utolsó állomásként ebben a rövid, adventi utazásban. Elérkezett az Ünnep pillanata, melyre talán régóta vágyunk, és talán ilyenkor sokunkban erősebbek az érzelmek. Erősebb a szeretet, vagy akár annak hiánya is. Egyszer az örömök, máskor a fájdalom miatt szöknek könnyek a szemünkben a gyertyafényénél. Eszünkbe jutnak szép pillanatok, gyerekkori emlékek, csodák, vágyak, remények. Hisszük, hogy minden egyre jobb lesz, vágyjuk, hogy újra átélhessük a régi emlékeket újra -akár csak egy-egy pillanatra újra gyerekként nevethessünk, hogy másként cselekedhessünk, mint egykoron… Olykor játszunk, nevetünk, elcsendesedünk. Ilyenkor minden más egy kicsit. Nem tudjuk, hogy miért, de más. Más a levegő, más az illat, más az érzés. Felemelő, szép, szeretettel teli, mégis édesen szívfacsaró…
Egy olyan pillanat és időszak köszöntött be, amikor minden erősebben hat. A szeretet ünnepe mézeskalács illattal átölel, felmelegít. Hálásak vagyunk mindazokért, akiket valaha szerethetünk, s akik viszont szeretnek.. Egy pillanatra megpihenhetünk, ünnepelhetünk és próbáljuk elfedni a fájdalmunkat is… Óhatatlanul felidézi az ünnepi idill, hogy egykoron minden másként volt, talán szebb, jobb volt -de biztosan másabb… És önkéntelenül keressük azt a szebbet, jobbat, másabbat… De vajon mikben találjuk meg?
Azért, hogy felidézd ezeket a pillanatokat, gyújts egy gyertyát, engedd el a hiány fájdalmát, és idézd fel azokat a csodákat, melyeket egykoron átéltél és a leghálásabb vagy értük. Emlékezz! Az emlékeidet senki nem veheti el tőled, s amíg azok élnek, addig bármikor átélheted őket- se nem csak pár percig, napig. A szeretet sosem hal meg, sosem halványul el, sosem múlik el. Bármikor átélheted, akkor is, ha fizikailag már nem lehet melletted, veled a szereteted forrása. Nem kellenek a szeretethez nagy szavak, finom falatok, sem ragyogás. Ne felejtsd el: nem azon múlik, hogy szép legyen az Ünnep, hogy minden csillog, minden tökéletes és mindenki mosolyog. Az Ünnep az igazi, mély értékektől lesz több, melyek mindig, minden pillanatban veled lehetnek.
Gyűjtsd össze, hogy melyek azok a kisebb-nagyobb örömök, amik az élted szeretettelibbé varázsolják.
Ha van időd, s kedved, elmélkedj el ezeken a kérdéseken az Ünnep egy csendes percében:
– Te mely pillanatokért vagy leginkább hálás?
– Milyen csodák vannak/voltak életedben?
– Kiknek tartozol hálával?
– Melyek számodra életed legnagyobb öröm, s szeretetforrásai?
– Milyen pillanatokban tudod leginkább megélni a szeretetet?
– Hagyd, hogy emlékeid átjárjanak, feltöltsenek, s értelmet adjanak ennek a világnak.
Engedd felszabadulni a lelked, higgy mélyen, szeress tisztán, beszélj őszintén, s élj igazán -így minden percedet örök kincseddé teheted, s a holnapod máshogy lehet…
Csoda-boldog, s leginkább megnyugvásban, megbocsájtásban, felemelkedésben, Önmagadra találásban és varázslatokban gazdag pillanatokat kívánok Neked- az év 365 napjára.
Sok szeretettel,
Helga