Törekszel előre önmagadért, vagy törtetsz előre mások miatt?

No és a körülötted lévők?


A mai nap egy hirdetés ugrott elém a csodálatos internet világában, egy felszólítással:

Az új tanévben is legyél te a legszebb anyuka!” -Nos, belőled mit vált ki ez felszólítás?

Sokan talán nem foglalkoznak vele, vagy legalábbis azt mondják, hogy őket aztán ez nem érdekli, belül azonban képes egy-egy ilyen felszólítás rendkívül sok mindent beindítani, pró és kontra egyaránt.


Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat kívül és belül, hogy előrejussunk az életünkben, bizonyosan szükség van lépésekre, választásokra, döntésekre kortól, nemtől függetlenül, azonban nem mindegy, hogy miként is tesszük meg azokat. Nem akarok túl közhelyes lenni, de sajnos a mai világban a törtetés és a törekedés fogalma borzasztó mértékben összemosódott, és sokszor sem a felnőttek, s ezáltal a gyerekek sem tudják megítélni, hogy mi is a helyes, vagy mennyi az, mi elegendő. Folyamatosan azt tolják az ember arcába, hogy legyen több, jobb, szebb, okosabb másoknál s ezzel egy folyamatos frusztrációt idézve elő, ami sokakra kifejezetten rossz hatással van. Ez a rossz hatás megnyilvánulhat szorongásban, depresszióban, versengésben vagy törtetésben-mely mögött szintén sokszor megjelenik az elégedetlenség stb.

Mi is a törekvés és a törtetés közötti különbség?

Törekvés alatt általában egy könnyed, jóleső energiájú egészséges előrébb jutást, folyamatos haladást értünk, melynek te magad vagy a mozgatórugója. Nem a környezet, nem mások, nem valakinél akarsz jobbá, szebbé válni, hanem önmagadhoz képest szeretnél fejlődni. A törekvés során általában figyelembe vesszük a közös hasznot, s nem kizárólagosan önös érdekek vezérelnek, és nem minden áron történő előrébb jutásról van szó. Ha törekszünk valamire, nem a másiknál akarunk jobbak lenni, elnyomva őt valamiben. Nem versenyzünk, hanem a saját erőforrásainkat felhasználva haladunk előre. Míg a törtetés esetében önös, stresszes, másokat figyelmen kívül hagyó, elnyomó, sokszor versenyszerű cselekvésről van szó, ahol a cél a siker, sokszor görcsösen és mindenáron. Nem mindegy ugyanis, hogy valaki törekszik önmagából kihozni a legjobbat, fejlesztve saját magát, vagy üresen törtet előre, hogy „az új tanév legszebb anyukájává” váljon.

Szeptemberben különösen sokan újult erővel látnak neki az „önmegvalósításnak” változtatásnak, a gyerekek pedig tán megfogadják, hogy idén márpedig jobban teljesítenek, jobbak lesznek, jobb jegyeket szereznek majd. Ezek a megújulások és nagy lendülettel járó időszakok valóban nagyszerűek ahhoz, hogy hatékonyabb, könnyedebb mederbe tereljük az életünket, ám ezzel párhuzamosan a stressz, nyomás is növekedhet mind a felnőtteken, mind a gyerekeken, előidézve a könnyed, örömteli törekvés helyetti törtetést.

  • Mi kéne hát ahhoz, hogy azt érezzük, hogy haladunk előre az életünkben, hogy elég jók vagyunk, sőt elegendőek vagyunk, s a nyomás mégse blokkoljon le?
  • Vagy ne váltsa ki belőlünk azt a túlzott buzgóságot, mellyel eltaposhatunk másokat úgy, hogy észre sem vesszük?
  • Hogyan mutathatnánk jó példát a gyerekeknek?

 

  1. Nos, mi lenne, ha elég lennél?

    Sokan törekednek a szebbre, jobbra, nagyobbra, de valóban szükséges mindaz?

    Valóban kell az a több, szebb, jobb, drágább?
    Mi van, ha bőven elegendő az, ami van, az, aki te vagy, és az, amilyen te vagy?

    Ezzel nem azt mondom, hogy ne akarj változtatni az életeden, önmagadon, de azt is látom, hogy nagyon vékony a határ a tiszta törekvés és egy szélsőségesebb törtetés között.

    Ez a leheletvékony határ épp az, mely egyik oldalon rendkívül nemessé, a másik oldalon pedig aljassá tud tenni. Az egyik oldalon önmagadról van szó, míg a másikon a másokkal való versenyzésről.

    Arra kérlek, hogy ha van kedved, első lépésként naponta tedd fel magadnak a kérdést, amit a hozzám Access Barsra, vagy kineziológiára járók rendszeresen hallanak, hogy mi van, ha elég vagy?

    Mi van, ha épp elegendő amit te teszel, adsz, ahogy kinézel, ahogy vagy? Nem kell rá válaszolni, csupán próbáld átérezni, hogy mi lenne, mi lehetne akkor…

    Ugye, milyen felszabadító tud lenni? És ez mind a tiéd már most, ebben a pillanatban. Ez az érzés és annak elfogadása a kiindulópont, ahonnan könnyedebben tudsz majd valami jobb irányba törekedni.

  2. Szánj időt magadra!

    Amíg ez nincs meg, lehetőséged sem lesz észrevenni, hogy túlléptél egy határt, hiszen egy folyamatos áramlásban tartod magad, mely hatását, energiáját csak akkor tudod felmérni, ha megállsz egy kicsit.
    Érdemes a napi rutin részeként pár percet rászánni, és megfigyelni az érzéseid.

    – Mennyire szól a folyamat, amiben vagy rólad, önmagad fejlődéséről, és mennyire a másoknál történő jobbá válásról?
    – Mennyire érzed tisztának magad?
    – Mennyire tudsz tükörbe nézni könnyedén, lazán, görcsöktől mentesen?
    – Milyen érzéseid vannak a testedben, lelkedben?

    Nem kell bírálnod magad, csak figyelj. Figyelj magadra mindenféle ítélet, korlátozó nézőpont nélkül, és hallgass az érzéseidre. Azok mindig tiszták lesznek, azok nem képesek becsapni téged, ha valóban falak, előítéletek nélkül képes vagy megérezni, hogy mi is van benned.

  3. Beszélgess, és hallgass!

    Külső, számodra megbízható személy, akár egy barát vagy kineziológus sokszor segít abban, hogy irányt mutasson, ha esetleg túlzottan beszippantott volna a túlbuzgóság, s már nem csupán egy jobbra törekszel, hanem átcsapsz valami mérgező, versengő törtetésbe. Hallgatni és meghallani mások véleményét nem jelenti azt, hogy el is kell fogadnod, viszont azt jelenti, hogy képes vagy esélyt adni egy másik nézőpontnak, esélyt adni arra, hogy kilépj a saját korlátaid mögül.

    Mekkora ereje lehet annak, ha esélyt adsz, hogy más szűrőn keresztül lásd meg magad-s ha szeretnél, képes legyél változtatni, s valami mást választani?

Azt gondolom, hogy a jobbra, nemesebbre törekvés egy rendkívül tiszta lehetőség mely ugyan az egyéni fejlődésről szól, ám nem csak az egyéni életet változtathatja meg, hanem kihat az egész világra. A törtetés, a nagyobbra, szebbre, jobbra pedig a külvilágban tart, s egy folyamatos elégedetlenséget, harcot, háborút szül. Egyéni szinten háborút önmagaddal, globálisan pedig az egész világgal.

Mi lenne, ha képes lennél békét kötni, s felismerni, hogy mi is az elég?