„A legfőbb jó a vízhez hasonló:
mindennek hasznos, de nem harcos;
az alantasban is jelenlevő:
a víz az út-hoz hasonló.
Az élet a földet kövesse,
a szív a benső mélyet kövesse;
a barátság az emberit kövesse,
a beszéd a valót kövesse,
az uralom a rendet kövesse,
a szolgálat a lehetőt kövesse,
a tett a kellő időt kövesse.
Ha készséges, de nem erőszakos:
nem kél zúgolódás semerre. „
/Lao Ce -Tao te King ford.Weöres Sándor/
Az advent, a karácsonyi várakozás keresztény ünnep, én mégsem csak ebből a megközelítésből szeretek erre az időszakra gondolni.
Azt gondolom, hogy adventkor is jó lehet más nézőpontokat olvasni, és ha nem is tud velük valaki azonosulni, érdemes legalább egy kicsit elgondolkodni ezeken az örök érvényű és szerintem megkérdőjelezhetetlen, Lao Ce által feljegyzett igazságokon.
Ebben az időszakban sokan szeretnénk jobbak lenni, többet adni, segíteni, viszont, mintha mégsem ezt látnánk magunk körül. Olyan, mintha sok ember legjobb szándéka mellett sem tudna higgadt, türelmes, segítőkész maradni -pedig őszintén hiszem, hogy szeretne.
Nem elég a mosoly a család felé, nem elég a gondos adventi készülődés, ha kifelé, ismeretlenek felé ridegek, gonoszok, vagy érzéketlenek vagyunk, akkor nem sokat értettünk meg ennek az időszaknak a tanításaiból.
Mi lenne, ha úgy érezzük, hogy feszültek vagyunk, hogy túl nagy a nyomás, akkor megpróbálnánk egy kicsit elhallgatni és csak a légzésünkre figyelni- egy kicsit megállni, és nem csinálni semmit, csupán „lenni”?
Épp olyan természetesen csak „lenni”, mint, ahogy a víz áramlik…
- Mi lenne, ha az erőszakosságot felváltaná a segítség-és nem csak egy-egy pillanatra?
- Mi lenne, ha képesek lennénk a szívünk valódi hívását követni, és nem mindig megkérdőjelezni azt?
Ezekhez nem kell túl sok, talán csupán annyi is elég, hogy ahelyett, hogy arra hangolódunk, ki-mit szeretne és mi elégítené ki az összes családtag igényét, megnéznénk, hogy mire is van nekünk, a lelkünknek szüksége.
Talán elegendő egy olyan este, amikor egyedül vagyunk a gondolatainkkal, hiszen az elcsendesedés, hogy ebben a zajban képesek legyünk meghallani a saját igényeinket alapja a várakozás időszakának.
Tudom, sokszor nehéz, hiszen a gondolatok, megoldandó feladatok nem mindig segítenek az elcsendesedésben, de egy kis türelemmel elérhető, s mindenképp megéri, mert nélküle nem lenne igazi az ünnep.