Kép forrása: http://cauldronsandcupcakes.com
Most, a számomra egyik legkedvesebb idézetet szeretném megosztani veletek. Szeretem, mert ártatlan, mert bájos, mert tiszta és nem közhelyes -legalábbis nem a most divatos formában-. Mégis, én úgy látom, hogy minden benne van, ami az „igazról” elmondható. Az egész mese szerintem jóval több, mint amilyennek elsőre tűnik… Számomra arról szól, hogy mitől lesz számunkra valaki több, fontosabb, jobb, mint más…
Arról, hogy hogyan válhat a gyermeki képzelet által valósággá mindaz, amiről sosem hittük volna…
„- Mi az, hogy „igazi”? – kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. – Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
– Az, hogy „igazi” az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. – felelte Bőr-lovacska. – Az, hogy „igazi” vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.
– Nem fáj az? – kérdezte Bársony-nyuszi.
– Néha fáj. – mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. – De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
– Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
– Nem hirtelen történik. – mondta Bőr-lovacska – csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha „igazi” vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit.”
Margrey Williams: The Velvet Rabbit (A Bársony-nyuszi)